Rizópuszos fertőzés napraforgón 08.25.
"Rovarkocsma ...!"
Kevésbé ismert, azonban az idei évben erős fertőzést produkáló kórokozó tüneteivel találkozhatunk most a napraforgótáblákat járva. Ráadásul egyszerre több Rhizopus-faj is betegítheti a napraforgónkat. A kifejezetten melegigényes gombák hőoptimuma 30 °C felett alakul, így az idei évjáratban minden adott volt ahhoz, hogy erős fertőzés alakulhasson ki. A növényeket általában sebzéseken keresztül fertőzik, erre kiváló alkalmat teremt minden, rovarok által ejtett sérülés is. Bár a napraforgó teljes föld feletti részét képesek megbetegíteni, leggyakrabban a felső levelek levélnyelén, valamint a tányérokon találhatjuk meg a tüneteket, a bőven folyó váladékot, a fehér habot, a barnuló szöveteket. A tányérokon látottak nagyban hasonlítanak a szürkepenészes tányérrothadáshoz, ebben az esetben is barna elszíneződéssel, eleinte lágy rothadással indul a folyamat, megjelenhet egy vastag, szürkés színű micéliumszövedék is, majd az érintett tányérok - akár a teljes felületükön megbarnulva - kőkeményre száradnak.
A fertőzés érdekessége, hogy a beteg szövetekből időnként bőven folyó nedv cukros, enyhén alkoholos, amelyet előszeretettel fogyasztanak a környék rovarpopulációjának tagjai. A legteljesebb egyetértésben, igaz, időnként meglehetősen felajzott állapotban táplálkozik ezeken vadméh, házi méh, darázs, mindenfajta légy, muslincák … És ahogyan az emberek világában is, a kocsmázás bizony ebben az esetben is áldozatokkal jár; rendszeresen találni a ragacsos váladékba ragadt, elpusztult rovarokat.
A házi méhek igencsak szívesen táplálkoznak a rhizópuszos növényeken - az elhullás sajnos gyakran őket éri a legnagyobb arányban…
Cimkék: