---

A kukoricákat járva három növényvédelmi jellegű problémával biztosan találkozunk. Az első a gyapottok-bagolylepke hernyójának kártétele a csővégeken, a második a csőfuzáriózis különböző állapotú fertőzése ugyanott, a harmadik a golyvásüszög (Ustilago maydis) kórokozójának tünetei. Ez utóbbinak nagyméretű, látványos, fiatal, még világos, vagy már kicsit korosabb, spóráktól barnálló-feketéllő, szétesőben lévő golyváit nem lehet nem észrevenni. Igazából keresni sem kell őket, a növény összes föld feletti részén látványosan mutatkoznak: a támasztógyökerektől kezdve a száron, a leveleken, a csöveken át egészen a címerig előfordulhatnak.

Fertőzésük jellemzően a már fejlettebb kukoricát éri valamilyen sebzésen keresztül. (A sebzés származhat rovarkártételből, madárkárból, jégverésből, viharkárból, de akár művelőeszköztől is, a golyvásüszög számára egyaránt megfelel.) Az egészen fiatal, még csírázó, vagy fejlődésük kezdeti stádiumában lévő növények a talajból is fertőződhetnek azokon a területeken, ahol a kórokozó spórái megtalálhatók a talajban.

Jelenleg az ország nagy részén erős rovarkártétel tapasztalható a kukoricákban, ezért - ha az időjárási körülmények kissé nedvesebbre fordulnak - még számíthatunk újabb fertőzésekre. Persze ez azokra az állományokra igaz, amelyek még nem sültek fel, így biztosítják a gomba számára szükséges életfeltételeket.

Számos csemegekukorica-állományban is erős fertőzés látható, egészen meglepő módon a talajközeli részeken, sokszor a szárat is szétrepesztve nőnek a golyvák. Ez utóbbi alighanem megér majd egy szezon utáni elemzést, vajon miért alakulhatott ki egymástól nagy távolságra lévő, különböző termesztési körülmények közötti állományokban ilyen erős, a gazdasági kár határát súroló -vagy éppen el is érő- fertőzés.